Ölelj és simulj, s ha már nem szeretsz, engedd hogy tovább lépjek, ez így nem mehet...! (L.F.)

"Egyedül születünk és egyedül távozunk, a barátság, a jóság, a szerelem, mindez csak a gyengéknek való." /Fullmoon wo sagashite/

A boldogságod egy csapásra semmivé foszlott. Az elmédet döbbenet bénítja meg. Úgy tűnik, nincs remény, nincs öröm, az életnek célja nem maradt. De te egy túlélésre ítéltetett fajhoz tartozol. Mások szenvedése mit sem tompít saját valós bajaidon - de emlékezz csak, mások hogy kapaszkodtak az életbe, és a végén őerültek ki győsen. Meg tudod csinálni.

A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élőhalottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

"Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól; akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél; az ember mindig jobbat remél. Porból lettem, s porrá leszek; félek, hogy a ködbe veszek.

"Meghaltál bennem és én is meghaltam. Úgy ringok Isten és Közted mint törött hintaló. Egész belefáradtam már, de így a jó."

"Meredek út amelyen haladok, vért izzadok, de mégis dalolok. Talpam alatt hegyes kavicsok gyötörnek amíg bírom addig ballagok"

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek...

Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg. Mosoly lebegjen ajkadon, Ha vérzik is szíved.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Gabriel García Márquez)

"Csak esik és esik. Amióta elmentél nem kelt fel a nap. "

" Kisírt lelkem rabja én vagyok."

" Égő virágba folytom bánatom, mit belém véstél az éjjel…"

"A magány az, mikor belenézel a tükörbe és a semmi néz vissza rád."

Mint a méhek a fullánkjukat, úgy a kicsapongó életet élők is hátrahagynak magukból minden találkozás után valamit, ami fájdalmat okoz.
(Cyril Connolly) 

(Lope Félix de Vega Carpio)

"Minden nőben téged kerestelek,
sokáig,lázas testeket
fűtöttem és hűtöttem,némelyik
különb volt,mint te lehetsz.
Szerettek, s fájt, hogy nem te szeretsz."(Szabó Lőrinc)

„A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni.”
(Victor Hugo)

"Ha valaki elment,ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment,és eltudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni."(Alexandre Dumas)

"Az tesz igazán erőssé, hogy képes vagy ilyen fájdalmat érezni." (J.K.Rowling)

„Aki szeret s szeretni nem akar, gyűlölni is majd megtanul hamar.” (Lope de Vega)

"Ég a szenvedély
És lám jön szenvedés
Elmúlt mi volt
Jön egy világ
Tele rossz
Mi volt
Elmúlt olykor!"

"Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem."

"Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s ,hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!"

Vulnerant omnes, ultima necat. - Minden óra sebet ejt, az utolsó megöl.

„Nagyon meg volt elégedve magával. Talált valami jobbat ahelyett, hogy megölje magát."
Daniel Keyes: Ötödik Sally

„Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz. Majd szikratűz a szembe, hogyha győz
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán."
William Shakespeare

„Csak azt tudjuk igazán összetörni, akit szeretünk, de vele együtt magunkat is összetörjük."
awender

„Az eső könnyeket sírt az ablakra."
Dean R. Kontz

„A gondban lévő ember segítésének egyik legjobb módja egyszerűen vele lenni."

„Ember vagyok. És szeretnem kell valakit."

„Okos enged, ha már szenved."

„A halálraítéltnek nincs vesztenivalója."

„Tényleg senki nem hall meg?
Gyűlölet a keserűségért
Árnyékember
Keresd a halált, hátha megtalálod."
awender

„Egyedül. Igen, ez a kulcsszó, nincs is még ilyen szörnyű szó. A gyilkosság meg sem közelíti; a pokol pedig csak szegényes szinonímája..."

„Hinnem kell, hogy van valaki. Valaki, aki ugyanúgy él, mint én."

„Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

"Ó, ne vidd el két szemeddel a napfényt..."
Bíborszél

" Hideg vagy, mint a jég
Feláldozni szerelmünket akarod
Tanácsot nem fogadtál még
Megfizetsz ezért, tudom"

"- És téged mivel öltelek meg?

Ne reménykedj, hiszen mindnyájan ismerjük a történetet: csókjával árul el aki szeret!

Akit feledni akarunk, mindig arra gondolunk.

Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!

A legfájóbb kín örömet színlelni.

A félelem fájdalmat kelt. A fájdalom szenvedést, a szenvedés kéjt, a kéj örömet, az öröm kedvet, a kedv bátorságot, a bátorság tudást, a tudás felismerést, a felismerés félelmet.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd. (Gabriel García Márquez)

Miért van az, ha szeretünk valakit vagy nem örökké szeretjük vagy pedig , hogy nem egyszerre szeretjük egymást és nem egyszerre ér véget a szerelmünk???

"Utoljára látni őt csak erősebbé tesz, hogy tedd, amit tenned kell."

" Kisírt lelkem rabja én vagyok."

" Égő virágba folytom bánatom, mit belém véstél az éjjel…"

"A sírás megtisztítja a csalódás tavaszát!"

Az emberi szív csak úgy tágulhat magánál nagyobbra, ha közben meghasad.

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek.

Sebzett szív csak sebezhet.

Elmegyünk innen. Nem tudjuk merre. Beszélnünk sem kell. (Ann Brashares)

"A magány az, mikor belenézel a tükörbe és a semmi néz vissza rád."

Akit feledni akarunk, arra gondolunk /La Bruyére/

"Az a legszegényebb ember a világon, kinek nincs senkije, akinek adni tudna."

“Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.” (Anakreon)

Lenni annyi, mint szenvedni. Aki e tudás alól kibújik, a valóság elől való végtelen menekülésben elveszett. (A Waldstein szonáta)

Fájdalmas érzéseink fenyegetésében élünk: harag, vágy, gőg, féltékenység és a többi. Mindig készen kell lennünk arra, hogy a megfelelő fegyverrel szembeszálljunk velük. Az igazi hívőt örök éberségéről ismerjük fel. (Dilgo Khyentsé Rinpoché)

Az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és kibírhatatlanra. (Woody Allen)

“Vakként éltem eddigi életem, körülvett, behálózott, gyötört a félelem”

“Ők azt mondják: Őrületbe estél Ő miatta. Én azt mondom: Az életet csak a bolondok ismerik!”

"Az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény amiben csalódott"

A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehet az élőhalottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít. A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele. (Stephanie Ericsson)

"Felkelsz, és arcodra egy mosolyt festesz, ez is kell a mindennapos jelmezedhez, milyen szép vagy... Újra játszol, újra élsz, magányodról nem beszélsz, hangok hívnak, visszatérsz, nem szeretsz és nem remélsz... Ugye nem félsz??".

"Itt ül az időnyakamon, kifogy az út a lábam alól; akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél; az ember mindig jobbat remél. Porból lettem, s porrá leszek; félek, hogy a ködbe veszek. "

"Meghaltál bennem és én is meghaltam. Úgy ringok Isten és Közted mint törött hintaló. Egész belefáradtam már, de így a jó."

"Meredek út amelyen haladok, vért izzadok, de mégis dalolok. Talpam alatt hegyes kavicsok gyötörnek amíg bírom addig ballagok"

"...de néha-néha,ha tükörbe nézek,hatalmas ürességet érzek,mintha kihagytam volna valami fontosat,amire már nincs időm...és a nappalok úgy telnek el,mint egy álom,minden éjszaka a reggelt várom,talán ma lesz a napja,hogy fog történni valami,amiért még érdemes élni..."

Nem fáj, mondom, hogy nem fáj! (Kispál és a Borz)

Semmi, csak a szívem beteg, illetve, mintha nem is lenne... (Kispál és a Borz)

„A fák sudarára szállt az Est, az álnok
És torkom szorítja valami titok:
Ajkat én miért csak sóhajra nyitok?”

(József Attila)

"Valaki már összetörte a szívemet." (Sade)

"Üresség. Határtalan üresség telepedett a lelkére. Már nem álmodott. Nem volt miért álmodnia." (Gaál Viktor: Arche)

"Önmagam akarok lenni. Miféle titkokat rejtegetünk, Chieko? Miféle árnyékok néznek ránk a múltból? Mit rejtünk a mosolyaink mögé?" (Gaál Viktor: Arche)

"Nem a gyengék sírnak, Kai, hanem a nagyon erősek."(Gaál Viktor: Arche)

"...de én nem mondtam, hogy miért nem mentem, tetszett a szenvedés, a magány még teljesebb és tisztább érzése felemelt, jó magasra tartott, aztán fejjel lefelé leejtett a földre." (Gerlóczy Márton: Igazolt hiányzás)