Megtalál a félelem
Fekete az éj, S minden ember vágyra kéj.
Kinézel az ablakon És valamit észre veszel a falon.
Nem tudod, h mi az Ezért kiszaladsz.
Kimész, De a félelem emészt.
Valami megmoccan. Észre veszed a falon vér van.
Megijedsz, És elmenekülsz.
Bemész a házba, De mind hiába!
Az alak mely megmoccant Jön utánad, és már a szobádban van.
Felmész az emeletre, Egy sötét helyre.
Bemész a szobába ’ hol vagyok?’ Gondolod magadba.
Sötét van… Megfogsz egy tárgyat.
Észre veszed: ez egy test, Ezért még jobban megijedsz.
Egyszerre fény lesz, S látod itt a véged!
Az alak egy nő, Mikor kinyitja száját a foga megnő.
Jön feléd, Te már nagyon félsz.
Nyakadhoz ér, S szívja a vért.
Térded összecsuklik, Jéghideg tested a földre esik.
Talán az egész egy rossz álom, De mikor észreveszed Már holtan fekszel a padlón. |