K�s� este keservesen zokog az �g,
K�nnyeivel �ztatja az utc�kat r�g.
Halott m�r minden,
Tal�n azt siratj�k az �giek.

A holtak udvar�ban csak egy l�lek k�borol,
Nem tal�lja a hely�t az �let vihar�ban.
Valami titokzatos idevonzotta.
Egy r�zsabokrot l�tott �lm�ban.

Egy s�rt melynek keresztf�j�n,
V�rrel festve az � neve �llt.
S�rhantj�n egy r�zsa ny�lt,
Melynek fekete szirmait v�r d�sz�ti.

Azt a s�rt keresi, v�gs� nyughely�t,
A helyet, ott akarja kilehelni lelk�t.
Nyugalmat k�v�n megt�p�zott lelk�nek,
Gyors s �r�k hal�lt test�nek.

A s�rkert sark�ban r�tal�l a bokorra,
Melynek k�zep�n van a fekete r�zsa.
Ny�l �rte, hogy leszak�tsa,
De a bokor karj�t lel�ncolja.

Nem b�r szabadulni, t�visek h�s�ba marnak
V�rcseppek hullnak a fekete vir�gra.
A v�r�s �let patakzik karjaib�l,
Melyet lassan beiszik saj�t s�rhantja.

Most m�r nem ellenkezik, hisz ezt l�tta,
A fekete, v�rt k�nnyez� r�zs�t,
S, a keresztf�t, melyen az � neve �llt,
Nev�nek bet�it saj�t v�r�vel form�zt�k.

V�r�s l�ngnyelv has�t �t az �gen,
Megvil�g�tja a m�r h�feh�r testet.
Kifolyt bel�le minden csepp �let,
A r�zsasziromr�l cseppent v�r az utols� melyet �rzett.